Számos növényfaj fordul elő a keresztény vallás alapművében, a Bibliában.
A növények egy csoportja a mi tájainkon is őshonos, másik csoportja a Közel-Kelet területein. Vannak közöttük vadnövények, haszonnövények, fák, cserjék, zöldségek, füvek. Közel 200 faj. A lista nem teljes.
Kiemeltem amelyek esszenciaként is elérhetőek. (A zöld színnel jelöltek) A növény nevére kattintva még több információ.
A fenyők osztályába (Coniferopsida), a ciprusfélék családjába (Cupressaceae) tartozik. Fája értékes, jól munkálható, gyógyanyagot is tartalmaz. A messiási ígéretek között szerepel, hogy Isten a pusztába borókafenyőt ültet (Ézs 41,19).
A fenyők családjába (Pinaceae) tartoznak (h. 'erez, g. kedrosz). Három faja van: a Himalájában őshonos deodárcédrus (Cedrus deodara), a Libánonon tenyésző libánoni cédrus (Cedrus libani) és az Atlasz-hegységben honos Atlasz-cédrus (Cedrus atlantica). A B-ban a libánoni cédrus szerepel számos helyen.
Igen magas, 40 m-re is megnő, törzse a 4 m vastagságot is eléri. Örökzöld, toboza tojásdad, kb. 10 cm-es. Nagyon hosszú életű, 3000 évesnél idősebb is akad közöttük. Kellemes illatot áraszt. A fertőzésekkel szemben ellenálló, ami értékessé, keresetté tette.
A cédrust, említett tulajdonságai miatt, előszeretettel használták építkezési célokra. Hírám, Tírusz királya, a Libánonról küldött Dávidnak és Salamonnak a templom és a királyi paloták építéséhez nagy mennyiségű cédrust (1Kir 5,20k; 7,1kk). Illatos gyantájából készült a cédrusolaj. A cédrus kedvelt zsákmány volt, ami nagymértékű pusztulásához vezetett (Ézs 14,8; 37,24). Fontos szerepe volt a kultuszban is (3Móz 14,1kk, 48kk).
A legnemesebb fának tekintették, ezért nevezték olykor az Isten cédrusainak (Zsolt 80,11) vagy az Úr fájának (Zsolt 104,16). Használták az erő és a szépség, a büszkeség és a gőg (1Kir 14,9; Ez 17,22kk; 31,3kk), a nagyság és a kicsiség (1Kir 5,13; 2Kir 14,9) szemléltetésére. Kidőlése a maradandó dolgok mulandóságát hirdette (Zsolt 29,5).
A ciprusfélék családjából (Cupressaceae) a B-ban az európai ciprus (Cupressus sempervirens) két változatával találkozunk. Az egyik a Cupressus sempervirens var. pyramidalis, h. tö'assur. A tö'assur a jásár-ból származik, s a ciprus egyenes, sudár növésére utal. A másik gyakrabban előforduló ciprus a Cupressus sempervirens var. horizontalis, h. börós. A szóhasználatban van némi bizonytalanság, s ez tükröződik a különböző fordításokban, kezdve a LXX-val, amely a h. 'erez-et (cédrus), valamint a börós-t fordítja ciprusnak (g. küpárisszosz) A B gyakran együtt emlegeti a cédrust és a ciprust a Libánon és a Hermón díszeként (Ézs 37,24; 60,13; Ez 27,5). Fája kemény, illatos; építkezésre, szerszámkészítésre kiválóan alkalmas. Salamon ciprust is bőven vásárolt Hírámtól a templom építéséhez (1Kir 9,11; 6,15.34). De ez általános gyakorlat is volt a Földközi-tenger térségében. Tehetős emberek is használták építkezésekhez (Énekek 1,17). Amikor Isten kigyógyítja Izráelt hűtlenségéből, olyan lesz, mint a ciprus (Hós 14,9).
A Bibliában kétszer is (2. Kir. 30, 34-38 és Sir. 24,15) is megjelenik a Galbanum, magyarul szíriai gyanta nevű készítmény, amely a bölcsesség jó illatára utal. Illatáldozatokhoz használták. A gyantás husáng (Ferula erubescens) ernyősvirágú, fehér vagy rózsaszín szárú, gyantát kiválasztó fa. A „kiizzadott” gyanta eleinte folyékony és fehér, később megsárgul és megszilárdul, a kéz melegénél megolvad. Már az ókorban is ismerték, az antik római szerzők az ember- és állatgyógyászatban való orvosi felhasználásáról írnak. Egy ókori író szerint füstjének olyan átható, erős szaga van, hogy elűzi az istállóban lappangó kígyókat és a szúnyogokat távol tartja a kerttől. Európa legtöbb országában hivatalos gyógyszer volt még a XIX. században is.
Belsőleg görcsök, légúti, nemzőszervi, húgyúti fertőzések ellen használták, hörghurutban bevált köptető. Külsőleg tapaszokban lobos daganatokra, gennyesedés ellen, fekélyekre alkalmazták.
Pszichikai hatása: bátorság, gyorsaság, tettrekészség, figyelem-összpontosítás, a félelem legyőzése, az éberség kifejlesztése. Jelenleg aromaterápiás kezelésekben, illatlámpákban, illatszökőkutakban, többkomponensű olajokban, biokozmetikumokban alkalmazzák.
A Bibliában a Gilead balzsam vagy Mekka-balzsam néven említett készítmény fő összetevője a Gummi ladanum vagy landanum, más néven labdanum, laptanum.
A balzsamos szuhar – latin neve Cistus ladanifer – mediterrán cserje levelei, ágai erős illatú, sűrű, ragacsos gyantával borítottak, ez védi a nap égető hatásától. A gyanta ősi gyűjtési módja a cistuscserjék között legelésző juhok és kecskék nyakának, illetve szakállának átfésülése, amelyről ily módon távolították el a ráragadt illatos anyagot. Manapság speciális bőrszíjakkal simítják át a cserjéket. Más anyagokkal együtt, füstölőként ősidőktől használatos Egyiptomban, Izraelben, de még Japánban is. A középkorban fekélyek, fertőzött sebek gyógyítására alkalmazott kenőcsök összetevője volt. Jelenleg ránctalanító krémek alkotóeleme, gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő hatású, reuma és ekcéma elleni készítményekben használják. Párologtatva hörghurut, köhögés, megfázás esetén jótékony hatású. Spanyolországból, Andalúzia vidékéről érkezik a legtöbb labdanum.
Masztix
Pulvis mastichis és Tinctura mastichis composita. A Szentírásban (Ter. 37,25) említett balzsamok keresett árucikkek voltak Egyiptomban és Izraelben. Az előbbi a ciprusi vagy masztix gyanta porított formája, míg az utóbbi ennek alkoholos kivonata.
A gyantát az örökzöld pisztácia nevű, Khiosz szigetéről származó cserje vagy kisebb fa törzsének a hosszában történő felmetszésével nyerik. A növény gyümölcsét (magját) mindenki ismeri. A kifolyó gyanta részben már az ágakon megkeményszik, részben a fa alá helyezett kőlapokra csorog. A finom masztix zöldes aranysárga, illatosító fűszer. Rágás után tésztaszerűvé válik. Hajdan vérzéscsillapítóként, emésztést elősegítő, gyomorerősítő szerként alkalmazták belsőleg és kenőcsökhöz, borogatásokhoz külsőleg. Pápai Páriz Ferenc is gyógyszerként említi könyvében.
Az alkoholos kivonatát tömjén- és mirhakivonattal keverve (composita) irritált bőrre alkalmazták, főleg kéz- és lábfagyás után, de belsőleg feszültség- és görcsoldó szerként is használták.
Napjainkban a masztix gyantát lakkozásra, illatszerként, enyhén serkentő hatású rágógumiként használják. Finommá őrölt pora édességek, sütemények ízesítője, de szeszes italt (mastikhi) is készítenek belőle. Orvosi célra csak külsőleg használják, bőrizgató tapaszokban és a fogászatban odvas fogak tömésére.
Papiruszsás
(Cyperus papyrus, h. góme', 'ébe, g. pápürosz). A palkafélék (Cyperaceae) családjába, a kákafélék (Scirpoideae) alcsaládjába tartozik. Évelő, 4 m magasra is megnő. Főleg a Nílus deltájában nagy mennyiségben termelték. Minden részét fel lehetett használni. Hajtásait főzelékként fogyasztották. Háncsából vitorlát, szövetet szőttek. Szárából könnyű, gyors csónakokat, hajókat készítettek (Ézs 18,2). Vékonyra szeletelt beléből készült a papirusz.
Üröm
(Artemisisa, h. la aná, g. ápszinthosz, apszinthion). A fészkesek (Compositae) családjába, a csövesvirágúak alcsaládjába tartozik. Mintegy 200 faja van, amelyek az É-i féltekén, főleg az ázsiai pusztákon tenyésznek. Ősszel virágzó dudvák, félcserjék. Fűszer- és gyógynövények. Kellemetlen illatúak és rendkívül keserű ízűek, de nem mérgezőek. Gyógyszerként főleg gyomor- és bélpanaszok esetén használták. A B-ban főleg jelképes értelemben találkozunk vele: a hűtlenség, bálványozás ürömgyökér, aminek nem szabad lenni Izráelben; az istentelenek ürömmé teszik a törvényt és az igazság gyümölcsét (Ám 5,7; 6,12); a paráznaság édesnek látszik, de ürömmé lesz (Péld 5,4); a hamis prófétákat és az engedetlen népet Isten ürömmel eteti meg (Jer 9,14; 23,15; JSir 3,15); de Isten megemlékszik arról az ürömről, amivel kegyeseit etetik a gonoszok (JSir 3,19).
Indiai (valódi) nárdus (Nardostachys jatamansi, h. nérd, g. nardosz). A macskagyökérfélék (Valerianaceae) családjába tartozik. Indiában, Kelet-Ázsiában honos. A Himaláján 3500-5500 m-en nő. Palesztinában nem fordul elő. Gyökeréből és alsó kérgéből állítják elő az értékes, finom, illatos nárdusolajat. Izráelben Salamon kora óta ismert (Énekek 1,12; 4,13k). Régen Tarzusz híres volt nárdusolajáról. A nárdust kis, vékony nyakú szelencékben árulták (Mt 26,7; Mk 14,3; Jn 12,3). A hosszú út, amin eljutott Palesztinába, igen megdrágította. Kedvelt illatszer volt. Halottak megkenésére is használták (vö. Jn 12,7). Gyógyhatást is tulajdonítottak neki.
Sáfrány
(Crocus, h. harkóm, g. krókosz). A nősziromfélék (Iridaceae) családjába tartozó évelő fűszer- és gyógynövény. A B-ban csak az Énekek 4,14-ben fordul elő. Két faj jöhet tekintetbe. Az egyik a sáfránykrokusz (jóféle sáfrány, Crocus sativus). Ibolyaszínű virágainak megszárított bibéiből van a sáfrány. Vízzel vagy olajjal illatszert készítettek belőle ruhák, lakások illatosítására. Ételek ízesítésére és színesítésére is használták. Görcsoldó, izgató, hurutcsillapító, szemgyógyító gyógyhatása van. Nagy adagban mérgező. Palesztinában általában ismerték és termelték. A füstölőszerek állandó alkotó része volt. A másik szóba jöhető faj a gyömbérfélék (Zingiberaceae) családjába tartozó sárgagyökér (Curcuma longa). A sárga festékanyagot (curcumin) a gyöktörzs tartalmazza, amit a sáfrányhoz hasonlóan használnak fel. A palesztinai arabok kurkuma néven ma is termelik. A mai Palesztinában hét sáfrányfaj tenyészik.
Az izsóp (Hyssopus officinalis) illatos félcserje. Hazája a Földközi-tenger melléke. 50-100 cm-re nő meg. Virága sötétkék, olykor rózsaszín vagy fehér; július-augusztusban nyílik. A hajtás felső, kb. 40 cm-es részét kell levágni, ami illóolajat, glikozidát, csereanyagot, keserűanyagot, festéket, gyantát, cukrot tartalmaz. Fűszernek használatos. Mivel ez az izsóp Palesztinában régen nem található, a vélemények megoszlanak arról, hogy a B milyen izsópról beszél. Az izsóp az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartozik. Fontos szerepe volt a kultuszban: a páskára vonatkozó rendelkezésekben (2Móz 12,22), a megtisztulási szertartásokban (3Móz 14,4kk; 4Móz 19,18; vö. Zsolt 51,9; Zsid 9,19).
(Anethum graveolens, g. ánethon, h. 'abbijóná [rev. Károli], kecah [ÚF]). Közismert illatos fűszer- és gyógynövény. Az ernyősvirágúak (Umbelliferae) családjába tartozik. Egynyári. Szára 1-1,5 m magas, egyenes, barázdált, tetején elágazó. Levele finom sallangokra szeldelt. Ernyős virágzata sok nyúlánk sugarú, szirmai sárgák. Termése 2-4 mm hosszú, elliptikus, éretten két résztermésre esik szét. A kapor virága, levele, szára, termése egyaránt felhasználható. A virágos hajtásból készült tea serkenti az emésztést, szélhajtó és bélféregűző. A kipattanó kapor a halál, az elmúlás jelképe (Préd 12,5). Jézus korában is termelték, és tizedköteles volt (Mt 23,23).
(Coriandrum sativum, h. gad, g. korisz). Az ernyősvirágúak (Umbelliferae) családjába tartozik. Illatos fűszer- és gyógynövény. Egynyári. A Földközi-tenger vidékén honos. Palesztinában vadon és termesztve egyaránt megtalálható volt. 40-60 cm magasra nő. Virága fehér vagy halványpiros. Termése borsszemnyi, erős szagú, kellemes illó olajat tartalmaz. A manna a koriandermaghoz hasonlított (2Móz 16,31; 4Móz 11,7).
Mandragóra
(Mandragora officinarum, h. dudá'im). A burgonya- vagy csucsorfélék (Solanaceae) családjába tartozik. Gyökere vastag, elágazó. Virága fehér és rózsaszínű. Bogyós termése kisebb almanagyságú, sárga-világosvörös színű, kellemes illatú, édes, áprilistól érik. Úgy tartották, hogy fokozza a nemi erőt, és elősegíti a fogamzást. Ezért igyekezett Ráhel mindenáron megszerezni a mandragórát, amit Rúben hozott az anyjának, Leának, a mezőről (1Móz 30,14). Az Énekek-ben a lány szerelmesének tartogatta a mandragórát (7,14). Gyümölcsét fogyasztották, amiből italt is készítettek. A középkorban ember alakú gyökerét tartották nagy becsben, annyi aranyat adtak érte, amennyit nyomott. Szerencsét (ezért nevezték szerencsegyökérnek), pénzt, hatalmat vártak tőle.
(mentha, g. hedüoszmon). Jóillatú, évelő fűszer- és gyógynövények. Ismertebb fajai: borsmenta (Mentha piperita), csombormenta (M. pulegium), fodormenta (M. aquatica var. crispa), mezei menta (M. arvensis), vízimenta (M. aquatica) Az ajakosok (Lamiaceae) családjába tartoznak. Lágyszárúak, apró virágaik rendszerint lilák. A különböző fajoknak sokféle gyógyhatásuk van.
(myrrha, h. mór, lót, g. szmürna). A balzsamfafélék (Burseraceae) családjába tartozó mirha-cserjék (Commiphora abyssinica, Commiphora schimperi), valamint a krétai szuhar (Cistus incanus subsp. creticus) gyantája. Legközelebbi rokona a gileádi balzsamcserje (Jer 8,22). Az illatos gyanta a kéreg repedésein át a gyantajáratokon jut ki. Legtisztább és legjobb fajtája az, ami beavatkozás nélkül keletkezik. A gyantahozamot a cserjék bemetszésével lehet gyorsítani és növelni. Az illatos gyanta a levegőn megszárad, dió nagyságú darabokban, sárgás-vörösesbarnás színt vesz fel. A mirhát az illatszerárusok megőrölve, por, valamint folyékony formában árulták (Énekek 3,6; 2Móz 30,23), amiből azután tetszés szerinti összetételben lehetett illatos olajokat, kenőcsöket készíteni. A kézről lecsepegő mirha is (Énekek 5,5) valamilyen olajos készítmény volt. Szolíd, kellemes illatáért nagyon kedvelték. A kultuszban a szent olaj készítéséhez (2Móz 30,22kk), egyébként pedig testápolásra, szépítésre (Énekek 5,5; Eszt 2,12), ruhák, ágyak illatosítására (Zsolt 45,9, Péld 7,17), holttest beszórására (Jn 19,39) használták. Keverték borhoz is, ily módon növelve kábító hatását (Mk 15,23). Értékes kereskedelmi cikk volt (1Móz 37,25kk). A keleti bölcsek egyik ajándéka a gyermek Jézusnak mirha volt (Mt 2,11).
Bogáncs (h. dardar, g. tribolosz)
A fészkesek (Compositae) családjának a csövesvirágúak alcsaládjába (Tubuliflorae) tartozó tüskés növények. Mintegy száz fajuk van, számos változattal. A B többnyire együtt említi a tövissel. Isten büntetése, hogy a föld bogáncsot terem (1Móz 3,18). Isten ítélete következtében az áldozóhalmokat és oltárait bogáncs veri fel (Hós 10,8).
Bojtorján (g. tribolosz)
Ugyanabba a növénycsaládba és alcsaládba tartozik, mint a bogáncs. Virágainak fészekpikkelyei csúcsukban horgasan visszahajlanak, ezért könnyen ragadnak az állatok szőrébe és az emberek ruhájába. A g. tribolosz fordításaként két helyen fordul elő az ÚSZ-ben (Mt 7,16; Zsid 6,8). Valószínű azonban, hogy ezeken a helyeken is bogáncsról van szó, mivel az ÓSZ-i példáknak megfelelően a tövis párjaként szerepel.
Csalán
A csalánfélék (Urticaceae) családjába tartozik, mintegy 30 faja van. A csalánt borító csalánszőrök behatolnak a bőrbe, s a bennük lévő hangyasav és egyéb hatóanyagok fájdalmas csípést okoznak. A B-ban a h. kimmósz (Ézs 34,13; Hós 9,6), hárul (Jób 30,7; Zof 2,9) és szirpad (Ézs 55,13) fordításaként találkozunk vele. Isten ítélete nyomán a szántóföldeket, kerteket, palotákat csalán veri fel. A messiási ígéretek között szerepel, hogy a csalán helyén mirtusz nő (Ézs 55,13).
Csak a perzsa korban került hazájából, Médiából és Perzsiából Palesztinába. Korábbi időkből a h. susán fordításaként szerepel a rózsa, ami azonban liliomot jelent. Lehetséges, hogy az apokrif Sir 50,8-ban említett rózsa esetében oleanderről (leanader, babérrózsa) van szó, ami tavasszal Palesztina vízfolyásait ékesíti; virága lehet fehér, piros, rózsaszín, sárga, egyszerű vagy telt. A Misna olyan növényként említi a rózsát (h. vered a g. ródon-ból), amiből olajat készítenek. A rózsaolajat gyógyszerként dörzsölték a bőrre. Szépsége miatt gyakran ültették a kertekben. A mai Palesztinában kétféle vadrózsa található: a Rosa canina (= gyepűrózsa) és a Rosa phoenicia (= föníciai rózsa). Ezek kevésbé szépek és illatosak. Jerikó híres volt rózsaültetvényeiről. De ez nem azonos a jerikórózsával (= Anastatica hierochuntica), ami a pusztában tenyészik és ágacskái elvirágzás után gömbszerűen összehúzódnak, kiszáradnak. Ha a kiszáradt növényt vízbe teszik, ágai hirtelen szétnyílnak. Ez a rózsa a keresztesháborúk során került Európába. A zarándokok sokszor hozták magukkal mint érdekességet. (De ez utóbbi a kaprifélék [Capparidaceae] családjába tartozik, tehát - neve ellenére - nem áll rokonságban a rózsafélékkel.)
(Myrtus communis, h. hdasz, g. mürszine). A mirtuszfélék családjába (Myrtaceae) tartozó örökzöld cserje. Virágai illatosak, fehérek vagy pirosak, termése kékesfekete ehető bogyó. Szereti a nedvességet (Zak 1,8). Palesztinában és Szíriában vadon mindenütt megtalálható, de a kertekben is. A Neh 8,15 szerint a lombsátrak készítéséhez is használták. Mivel azonban a 3Móz 23,40-ben említett négy növény között nem szerepel, ezért a Talmud szerint ünnepi koszorút csak a kerti mirtuszból lehetett készíteni, az erdei mirtuszt csak a lombsátor tetejének a befedésére lehetett használni. Ősrégi szokás a mirtuszból készített menyasszonyi koszorú. Ez valószínűleg azzal függ össze, hogy a mirtusz a termékenység istennőinek, Astarténak és Afroditének a szent növénye volt. A messiási korban a csalán helyén mirtusz nő (Ézs 55,13; vö. 41,19). Női név is. Esztert Hadasszának hívták (Eszt 2,7).
Fenyők
Fenyőfélék általános neve, gyűjtőfogalom. Több nemzetségük és fajuk van: erdei fenyő, vörösfenyő, cédrus, lucfenyő, jegenyefenyő, mandulafenyő stb. A rev. Károli a h. 'órez ill. 'erez-t fordítja fenyőnek (Ézs 44,14), az ÚF pedig a h. tö'assur-t. Luther a ciprust zömmel fenyőnek fordította. A fordítások nem egyértelműek és nem következetesek, így ezen az alapon tájékozódni nem tudunk.
FIGYELMEZTETÉS
Csak hígítva alkalmazza. Ne vegyen be naponta egy cseppnél többet. Gyermekektől elzárva tárolandó. Ha várandós vagy orvosi kezelés alatt áll, konzultáljon kezelőorvosával. Kerülje a szemmel, belső füllel, arccal, érzékeny területekkel és nyálkahártyával való érintkezést. Bőrrel való érintkezés esetén hígítsa bőségesen hordozóolajjal.
*Jegyzet az olajok lenyeléséről: Csak a dōTERRA (CPTG minősítésű terápiás tisztaságú) illóolajokat ajánlom, amelyek belső használatra vannak jelölve. Más márkáért vagy minőségért nem tudok kezeskedni és felelősséget vállalni!
Helios az Instagramon ide kattintva
(Természetes összetevők, füstölőanyagok, kivonatok, érdekességek oldala)
Első rendelés? - Infó a rendelés menetéről.
Csatlakozni szeretne? - Infó a regisztrációról.Kontakt: lelekserum@gmail.com
LélekSzérum
Megjegyzések
Megjegyzés küldése